Minden egyes ember csak ember, ennél te sem vagy több és ő sem kevesebb…

Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek.

"..Idővel látni fogod, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy azokkal, akik körülötted vannak, mégis rettenetesen hiányoznak neked azok, akik tegnap még veled voltak, és most már elmentek, nincsenek..."

Tudod, én kívülről nagyon nyitottnak látszom, de a valóságban konokul zárkózott vagyok... Amikor elfedem a valódi érzéseimet, az nem szerepjátszás, hanem védekezés. Magamat védem...

- A férfiaknak és a nőknek más álmaik vannak.
- És ha az álmokat összeadod, kijön belőle egy élet...:)

Habár a legtöbb ember úgy hiszi, hogy az agyunk irányítja cselekedeteinket, gyakran megesik, hogy a szívünk veszi át az irányítást. A legőrültebb dolgokra késztethet minket. De arra is rávehet, hogy új dolgokat próbáljunk. Mert ha kitárjuk szívünket, felfedezhetjük a szerelem világát,és kellemesen csalódhatunk azokban akiket már régóta ismerünk. De sajnos a szívünk nagyon érzékeny,és mikor összetörik, minden összeomlik körülöttünk...

Ne mondj le az álmaidról..

A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról.

Még itt vagy, még látlak, még így lesz él a dal,
de holnap már csak emlék, leszünk és a vágy meghal.

Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek ..de mélyen, a lélekben az a seb sosem forr be .. sosem .. !

Miért baj, hogy arra vágyom, hogy valaki szeressen? Hogy érezzem, hogy szeret? Hogy lássam, amikor megcsókol, azt érzi, hogy ő a világ legboldogabb embere azért, mert együtt vagyunk? Hogy tudjam, mikor megölel, leírhatatlan érzés fut végig rajta? Hogy lássuk egymás mosolyában, hogy tisztán és feltétel nélkül szeretjük egymást? És csakis én létezek neki. És csakis ő létezik nekem ..

Este,mikor együtt alszotok el,Te hozzá bújsz,s Ő szorosan átölel. Érzed,hogy biztonságban vagy,a karja védelmet ad.Érzed ahogy ver a szíve, érzed az illatát,érzed ahogy lélegzik ,ahogy szuszog, ez az este még a Tied ezt tudod.Azt szeretnéd, hogy így maradjatok egy életen át, majd átveszi a tested az ő teste ritmusát.Eggyé válik a lélegzés,azt akarod, hogy ne múljon el ez az érzés.Reggel mikor felkelsz és kinyitod a szemed, látod , hogy Ő fekszik melletted. Megnyugszol, és ő nem tudja, de egy lágy mosolyt csalt az arcodra.Majd visszacsukod a szemed lassan és nyugodtan ujra elalszol boldogan..

Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani.

Aki azt szeretné,hogy minden úgy történjen,mint a mesében,az csak a mesék végére emlékszik.

Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban? Vagy végül fölébred, kiköpi az almát, elmegy az orvoshoz, meggyógyíttatja magát, aztán szül egy gyereket a helyi spermabank segítségével? Akaratom ellenére mindig az jut eszembe, hogy minden magabiztos, ambiciózus szingli nő bensőjében egy törékeny, finom hercegnőcske bújik meg, akit meg kell menteni.

Tudod-e , hogy jobban szerettelek, mint bármit a világon? Igen, szerettelek. Olyan erős érzés volt, hogy jó sok kellett hozzá, míg végre kiölték belőlem..

Egy nap, amikor arra ébredsz, hogy egy fiút ölelgetsz és szerelmes vagy, az lesz az a pillanat, amikor le kell lépned. Ne öltözködj, ne törődj semmivel. Hanyatt-homlok menekülj, mert lehet, hogy nem aznap, csak egy hét múlva, de valamikor biztosan összetörik a szívedet újra.

Az élet mindig igazságtalanul bánt vele. (...) Minden napja várakozással telt. Minden éjszaka abban reménykedett, hogy jön valaki, aki fölismeri az igazi értékeit.

Olyasvalakit akarok, aki bízik bennem, és feltétel nélkül elfogad. Aki mindennel együtt szeret, beleértve a sötét és önző oldalamat is.

Te nem félnél valakit annyira akarni, hogy már minden más mindegy legyen az életedben?

Ma sokkal csöndesebben szeretem, de ugyanúgy képtelen vagyok másra gondolni...

Ne keljünk fel innen soha többé. Csak ülünk majd, és ölelem a kezed. Kinő a szakállam, aztán kihullik a hajam, és mi csak ülünk, és öleljük egymást.
- De én közben elhízom. Csúnya, kövér, öreg nő leszek, és akkor nem akarsz ölelni.
- Sosem leszel öreg. És én mindig kívánni fogom az ölelésed.
- Jönnek majd szebb nők, fiatalabbak. Először csak lopva mersz rájuk sandítani, aztán utánuk fordulsz, aztán majd fölkelsz és itt hagysz engem.
- Soha nem kelek föl mellőled. Csak most ne menj el.